3.rész

Mikor kicsöngettek az utolsó óráról is szinte szaladtam lefele. Justinnal volt egy hatalmas vitánk - mármint még egy - így nem akarok vele találkozni.
-Nicole ! - hallottam meg barátnőm hangját. - Nicole állj már meg ! - kapta el karom Dina.
-Mi az ? - néztem rá dühösen.
-Az egész suli erről beszél. Most tényleg nem fogsz engedni ? - nézett rám okoskodóan.
-Nem képzeld ! - fújtattam. - Mindig én engedek, ideje Mr. Bieber -nek is ! - néztem rá mérgesen. Minden vita után én vagyok z aki bocsánatot, aki enged. Justinnak tudom, hogy nem az erőssége de, most az egyszer kivételt tehetne, és összeszedhetné magát igazán.
-Annyira gyerekesek vagytok ! - rázta a fejét Dina.
-Jó tudod mit ? Igazad van. Most már békén hagyhatsz ! - fordultam meg, és elindultam az ajtó felé. Lenyomtam a hideg fém kilincset, majd kiléptem és körbe néztem. Az első ami szemet szúrt az az volt, hogy egy idegen pasi egy gyönyörű sportautónak támaszkodva bámult. Igaz egy napszemüveg eltakarta a fél arcát, de éreztem magamon tekintetét.
Mikor jobban szemügyre vettem akkor tűnt fel , hogy Bieber 2. De az hogy ? Meg mikor, és ...
-Nicole, édesem ! - vigyorodott el, majd levette a napszemüveget.
-Honnan ismersz és ... - kezdtem volna bele, de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Hé hé hé. Baby, ne ilyen gyorsan ! - nevetett. - Gyere ! - nyújtotta a kezét. Én félve de megindultam felé. Ki ő, és mit akar ? És miért Justin kettő ?!
-Honnan ismersz ? - kérdeztem, mikor odaértem hozzá. Ő a derekamnál fogva odahúzott magához.
-Bieber nem is mesélt rólam ? -- kérdezte. Én megáztam a fejem. Próbáltam kiszabadulni mancsai közül de nem ment. - Szomorú ! - görbítette le ajkait.
-Ki vagy ? - tettem fel a kérdést. - És Justint honnan ismered ?
-Dylan cicám ! Azt tőle kérdezd ! - mondta majd farzsebébe nyúlt, és egy papírt húzott ki onnan. Én kihasználva ezt, hátrább léptem. - Nem vagyunk nagyon beszélőviszonyba, szóval ez rád marad ! - nyújtotta a papírt. - Ezt add már oda neki ! - biccentett a hátam mögé, majd elvigyorogta magát. Elvettem a papírt, majd hátra néztem. Justin ott állt és ledermedve nézett minket.
-A lényeg, hogy nem nézheted meg ami a papíron van ! - mondta, majd ellökte magát a kocsitól, és fülemhez hajolt. - Bízok benned ! - kacsintott, majd beszállt a kocsiba, és elhajtott. Én megfordultam de kár volt. A suli "ártatlan" lányai megbírtak volna ölni a szemükkel. Justin pedig csak nézett rám, mint aki szellemet lát.

Kifújtam a bent tartott levegőt, majd elindultam JB felé. Mikor odaértem, mellkasának nyomtam a tenyerem amibe a papír volt, majd azzal a lendülettel el is vettem onnan.
-Dylan kedves küldte ! - adtam át.
-Milyen jó, hogy szóba állsz mindenkivel ! - fújtatott.
-Ismert ! -  háborodtam fel. - Mellesleg az ikred lehetne ! - vágtam rá, majd kikerültem és elindultam volna haza ... ha nem kap kezem után.
-Fújj nem ! - fintorgott. - Beszélnünk kéne. - mondta. Ráemeltem tekintetem, szemei csillogtak, arca ellágyult. Már kevésbé volt ideges.
-Miről akarsz még beszélni ? - szoltamrá erőteljesebben, majd kihúztam a kezem öve közül.
-Én sa ... saj... - próbálta kinyögni azt az egy szót. Mint már mondtam nem az erőssége a bocsánatkérés !
-Ne aggódj, nem kell kimondanod ! - mondtam, majd faképnél hagyva őt elindultam haza.

Otthon lerúgtam lábaimról a cipőket, majd felszaladtam a szobámba. Ráfeküdtem az ágyamra fejem belenyomtam a párnámba, és utat engedtem könnyeimnek...

Sziasztok ! Megérkezett a 3. rész is ! :) Tudom nagyon-nagyon rövid lett, és ezért bocsánatot is kérek, de csak erre volt időm ! :( Köszönöm s kommenteket, aranyosak vagytok ! :) :* <3 Remélem azért tetszett :) Puszii, Nicole.